Székelyudvarhely - A székely anyaszék

Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül. Székelyudvarhely első okleveles említése 1332-ből, a pápai tizedjegyzékből való. Mezővárosként először egy 1448-as birtokperben bukkant fel a neve. Címeres pecsétjét 1558-ban Izabella királynétól kapta.  Székelyudvarhelyen több ízben tartottak székely nemzetgyűlést és székely hadiszemlét. A nemzetgyűlések közül igen jelentős az 1505. november 23.-i. Ekkor fogadják el a székelyek Constitutioját”(a székely nemzet törvénykönyvét és pertitioját), és alkotják meg a főtörvényszéket, mely 1652-ig működik, és ellátja az egész székelyföld peres ügyeit. Ezért kapja Udvarhely-szék az anyaszék elnevezést. A 16. század második fele komoly változást hoz Udvarhely életében: fejedelmi rendeletre ekkor, 1571-ben csatolják a városhoz a Jézus-kápolna tövében elterülő Gyárosfalvát, 1577-ben pedig Szentimrét. Lakatos István 1702-ben már az egész székelyföld fővárosának nevezi. 1735-ben az Erdélyt birtokba vevő Habsburgok feltérképezik a településeket, a városokat pedig képileg is megörökítik. Így születik meg Udvarhely első képi ábrázolása, I. J. Haas rajza, amelynek eredetijét ma a bécsi Hadilevértárban őrzik. Az 1876-os megyerendezés során Udvarhelyszék területének kisebb kiigazításával alakul meg Udvarhely vármegye. A trianoni békeszerződésig Székelyudvarhely Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásának székhelye volt.

Székelyudvarhely (románul Odorheiu Secuiesc) ma megyei jogú város Hargita megyében. Az Udvarhelyi-medence  gazdasági központja, a megye második legnépesebb városa. A városhoz tartozó Szejkefürdőn található Orbán Balázsnak (1829–1890), a Székelyföld leírójának hét székelykapuval díszített síremléke, melyet 1932-ben avattak fel.